A szünidőre terveztem be magamnak és tegnap este meg is néztem Corbijn második nagyfilmjét "Az Amerikai"-t.
Az első, Control (2007) címmel saját élményéből építkezve a Joy Division-ről szólt (a Corbijnra jellemző fekete-fehér képi világgal). Az nagyon tetszett...
A " The American " sem okozott csalódást. A lassan hömpölygő történet festményszerű képekkel építkezik. Kevés dialógus, annál több vizuális hatás. Mint egy precíz western (utólag nagyon is érthető kikacsintás a "Volt egyszer egy vadnyugat" részlet). Clooney szokásos jó alakítással viszi el hátán a filmet, bár a mellékszereplők sem hibáznak, találóak a karakterek. A főhős kellően kiégett és magányos bérgyilkos, épen megőrzött fizikummal, de összetört lélekkel. Tökéletesen idegen a saját közegében. Hangulat kell a filmhez, de a hamar beszippantja az embert ha elég fogékony és nyitottan, türelemmel hagyja hatni saját tempójában a filmet. Nem utolsó sorban a "kötelező" szerelmi szálon futó jelenetekben a női vonalak is szemet gyönyörködtetőek :)
A zenét Herbert Grönemeyer jegyzi. Kell a filmzene lemez.
Külön borzongató volt úgy nézni a filmet, hogy már jártam a film helyszínein.
Részemről 8/10 és bekerült a privát toplistámba.